Színház

Mikor kicsi lány voltam szerettem volna színésznő lenni,nem meglepő mert minden kislány hercegnő,színésznő,táncosnő akart lenni...
Táncos vágyat,álmot sokáig dédelgettem (talán most is) na majd ha meg lesz a kertészem.. :)
Ma már tudom nem akarok ünnepelt színésznő lenni ,maradok a színfalak mögött a háttérben...Aki segíti az egyébként szomorú,megtört színészt,hogy a szinpadon akár a vígjátékban hiteles legyen ő boldog.Aki a sérült lábú balerinanak gondosan lekezeli a sebét ,hogy ő rezzenéstelen arcal végig tudja táncolni a hőn áhított darabot Hisz neki ez volt az álma de egy sérülés miatt nem akar lemondani róla ..Egy apró vizholyag nem törje össze az almokat.Ő is boldog és én is amiért láttam az örömöt az arcán amiert megcsinálta és állva tapsoltak az emberek...
Az élet nagyrésze hatalmas színpad emberek álarcok mögött élnek..Igen en is felveszem.
Valamiért évek ota a mosolyok mögé nézek,nem azt nezem ha valaki rosszat tesz hanem azt keresem miért ,hisz mindenhol van valami a háttérben jó esetben meg is látom.
Szóval az élet us egy színház jó és rossz szinészekkel,statisztakkal,sminkesekkel,kellekesekkel...